Tiszteli a gyermek emberi méltóságát, és feladatának tartja, hogy előkészítse egészséges életvitelét.
Nem szabályokat és tilalmakat akar megvalósítani, hanem a gyermekek és a felnőttek művészi erőkkel áthatott együttélését.
Mindez akkor valósítható meg, ha a nevelő nyitott, járatos az embertani ismeretekben – az elméletben és a gyakorlatban egyaránt –, képes az egyedi, az általánostól eltérő, különös megfigyelésére, nincsenek előítéletei, s így felfogja a gyermekből érkező, szükségleteiből fakadó felszólításokat.
A pedagógiai fejlesztő munka alapelvévé kívánja tenni az utánzást, mely az óvónők mintaképül szolgáló tevékenységét követi. El akarja érni, hogy az óvónő ne direkt utasításokkal vezessen, hanem figyelmes, gondozó vezetést gyakoroljon, ami a gyermeki személyiség még hiányzó belső vezetettségét helyettesíti.
Segíteni kívánja, hogy a gyermek a benne működő természetes erőket szabadon tudja fejleszteni: érzékelésben, utánzásban, játékban és egyéb tevékenységekben.
A játékhoz szükséges eszközök egyszerű kiképzésével növelni kívánja a gyermek fantáziáját és tevékenységének belső aktivitását.
A nap szervezésével (napirend) lehetőséget akar adni arra, hogy a gyermek érzékeit és cselekvési lehetőségeit kihasználva, jó szokásokra tegyen szert – az akarat nevelésével, és erősítésével, s nem megtörésével.
Fel akarja ébreszteni a gyermek lassan tudatossá váló érzékenységét szociális környezetén (a csoporton, a családon) belüli felelőssége iránt, és el akarja érni, hogy megtanuljon az előforduló feszültségeken felülkerekedni.
Meg akarja valósítani, hogy a gyermek az éves ünnepkört ritmikus ismétlődésben énekelve, játszva élje át, együtt ünnepeljen a nevelőkkel és a szülőkkel.
El akarja érni, hogy a gyerekek a mesélések és előadó játékok (például bábjátékok) során tiszta és érzékletes nyelvet sajátítsanak el, azt helyesen kapcsolják össze kifejező mozgásokkal, taglejtésekkel.
Hozzá akarja segíteni a gyermeket a nyitottság elsajátításához, a másság elfogadásához, a természet értő szemléléséhez, s utat akar nyitni – most még csak mesei, érzékletes szinten – a majdani globális szemléletmód előtt.
Nagy hangsúlyt kíván helyezni a helyi hagyományok, a kulturális örökség megismerésére, ápolására is. Így lesz a Waldorf-óvoda mindenütt hasonló és mégis mindig más.
Az iskolaérettség kritériumait nem célkitűzésnek tartja, nem alkalmaz külön iskolára felkészítő foglalkozásokat. Úgy tekinti, hogy az életkori sajátosságoknak nem megfelelő a túl korai fejlesztés. Az idő előtti absztrakt, verbális és intellektuális tanítás elvonja a személyiség önfejlesztő erőit azoktól az adott életkorban legfontosabb feladatoktól, amelyek a testi, lelki egészséget szolgálják.