Kovács Attila: Várakozás felsőfokon - Advent

A cikk a Waldorf Kalendárium 2018/2019 - 2. számában fog megjelenni

Advent várakozást jelent, de várakozni is tudni kell!

A várakozás minőségében a valósághoz való viszonyunk minősége mutatkozik meg. Hogyan viszonyulunk a valósághoz, mit vallunk a valóságról? Az egyik meddő szélsőség, hogy csak azt tartjuk valóságnak, ami már a kezünkben van, ami tömör anyag. A másik, szintén meddő szélsőség, hogy nem vállaljuk fel igazán vágyaink valóságát, és szinte félünk azok megvalósulásától. Természetesnek vesszük, hogy úgyse fognak agyagba fűződni, és megmaradnak a lila köd szférájában, és persze ez azért kényelmes, mert nem jár felelősséggel. A megvalósult vágyak viszont köteleznek is minket arra, hogy tovább vigyük őket, hogy felvállaljuk, hogy büszkék legyünk rájuk. Ez sem könnyű.

Az igazi várakozó tudja, hogy meg fog valósulni a vágya.

Ahogy lélegzéskor biztosak vagyunk abban, hogy a kitágult tüdőbe be fog áramlani a levegő, mert az ott van, csak arra vár, hogy beáramoljon. Nincs ebben semmi különös. Ha van jól előkészített tér, oda be fog áramolni vágyaink valósága. Ez tény. Ezért a vágy ideje a jelen. Amire vágyunk, az már itt van, viszont ha a jövőbe száműzzük, akkor nem valósul meg soha. Nem is beszélve a feltételes módról: lenne, jönne, születne, ezek a létezés halott zónáira vonatkoznak. A várakozáshoz a kijelentő mód való: itt van - csak még nem látjuk. Ez az íjász tudatállapota, aki csak dönt arról, hogy hova érkezzen a nyílvessző, majd tudatalattijának egy jól bejáratott zónája gondoskodik a többiről. Nem passzív az íjász, mert céloz és megfeszít, de nem is vezeti végig a vesszőt a célig, mert tudja, hogy az úgyis oda fog megérkezni, ahová ő akarja, és ha nem talál célt, akkor tudja, hogy az ő bizonyossága volt hibás.

Mire nem szabad vágyni?

Arra, hogy a dolgok maradjanak úgy, ahogy vannak. Mert ilyen nincs. Az idő állandó változást jelent, csak az a kérdés, hogy melyik valóság valósul meg a sok közül. Melyiket választjuk. Annak az egynek az elválasztása a többitől és a többi feláldozása nem jelenti a többi lehetőség valótlanságát, mert azok is továbbélnek egy láthatatlan fal mögött. Úgy is tekinthetjük, hogy a megvalósult állapot magában hordozza a többit láthatatlanul.

Mire nem szabad vágyni még?

Nem szabad arra vágyni, hogy mi ne legyen, csak arra, hogy mi legyen. A vágy csak igent tud mondani, nemet nem. Amit tagadunk, az erősebben van, mint az, amiről nem mondunk semmit. Ha nemet mondunk, akkor is igent mondunk. Tudni kell tehát igent mondani!