Távoktatás a Waldorf-iskolákban
Pár napja alaposan kizökkentünk a megszokásból. Tantermeink üresen állnak és az ember-ember közötti, gyermek-tanár közötti találkozások tere egy másik világba kényszerül.
Meddig mehetünk el?
Ezzel a kérdéssel kerestem meg – telefonon – olyan barátaimat, ismerőseimet, akik tanárok, gyógypedagógusok, tanácsadók, terapeuták, festők. Mindannyian a Waldorf-közösség jeles tagjai. Gondolataikból, közös keresésinkből született ez az írás. Segédanyagként. Magunknak.
*
Életfeltételeink összfolyamata az egészség, ami a belső erőink és külvilág hatásai közötti örök kiegyenlítődés. Egy láthatatlan mozgás. A pedagógia végső célja - kövesse akár a különböző vallási, állami vagy alternatív irányelveket- nem lehetne más, minthogy egészségre képes embereket neveljen. Egységbe emelje a szellemet, lelket és testet, mert így bontakozhat ki az emberben az az önértelmező erő, mellyel másokhoz s a világhoz is építőn tud kapcsolódni.
Most az egészségvédelem kapcsán kerülnünk illik egymást. Behúzódni kényszerülünk az otthonaink belső tereibe, önmagunk titkos szobáiba. Minden betegségnek bölcsessége van. Rámutat az egyensúlytalanságra. Világjárvány a világunkért.
Felborult a rutin ritmusunk. Nincs tömeg a buszokon és kiürültek a boltok egymásba vetett bizalom-polcai. Az egoizmus kezdi ellehetetleníteni önmagát.
Átértékelünk. A gyerekek - a felnőttvilág lakmuszpapírjaiként – régóta jeleznek. Jelzik a viselkedésükkel, a nehézségeikkel, a más vagy zavart részképességeikkel, hogy változtatnunk kell. Most egy vírus igyekszik szociálisabbá formálni világunkat.
*
A kisgyermek- és kisiskolás kor alapvető minősége az utánzás.
A kiskamaszé az érzésekben való élet, azok érzékeny szétbontogatása.
A serdülőké egy elkülönülni vágyásból fakadó ítélőerő megjelenése.
Az ifjaké mindezen állapotok hatványozott hullámzása.
A pedagógusok feladata a Waldorf-iskolában nem más, minthogy ezen állapotokat - életkori sajátosságokat - a tantárgyak által hordozott tanítási tartalmak megfelelő előhívásával kísérje, óvja. A tanárok elszántságát akarja akarni a „kicsi”; a belső képeit érzi, éli át a „közepes”. A pedagógus önmagán átszűrt tananyag-értései lesznek a „nagyokban” az ébredő ítélet mértékei. Ehhez együttlét szükséges! Az érzések, a figyelmek változatos egymásra hatásának megélése gyermek és gyermek valamint a tanár között - ez az igazi tanulás. Ettől lesz templom az iskola.
A digitális eszközök természetüknél fogva oltják ki, szüntetik meg ezt a figyelemből szőtt teret.
A távoktatás nem épít templomot. Ne is akarjuk arra használni. Ahhoz viszont segítségünk lehet, hogy a „Waldorf-tanárok raktáraiból a szülőknek egyre többet csepegtessünk”(1), hogy otthon ők is templomépítők lehessenek.
Feladatainkkal a visszahúzódás és megállás időszakában a szülő-gyerek kapcsolat erősítését mozdíthatjuk elő a tantárgyakban való előrelépegetés mellett.
- Ne „faragjunk” a szülőkből tanárt. A szülőségben erősítsük meg őket. Nekik írjunk online! Ők kapják meg a gyerekeknek szánt feladatokat és a támpontokat ahhoz, hogy tudják, mit miért kérünk és miért pont úgy. Ettől tudnak ők is még inkább utánozhatóvá, érezhetővé és mértékké válni.
- (A legtöbb iskolában 6. osztályig ez a terv, de van ahol 8. osztályban is a szülők közvetítik, ill. nyomtatják ki a tanulnivalót.)
- Engedjünk teret és időt ahhoz, hogy a családok egyéni életritmusa alkalmazkodhasson ahhoz, hogy nincs iskola. Kérhetünk napirendet persze, a közös vagy egyéni tanulási idő megjelölésével, de ne szabályozzuk túl az otthoni életet. A szülőknek is lélegzethez kell jutniuk.
- Ne akarjuk leképezni naponta az órarendet! Ne halmozzuk el a szülőket, ill. a nagyobb gyerekeket a feladatokkal, arra kényszerítve őket, hogy egész nap a gép előtt üljenek, ill. készenlétben legyenek. (Se magunkat!)
- A feladatok teljesítése legyen határidőhöz kötve. Ez ne legyen túl szűk, mert a gyerekek teljesítési ritmusai, képességei is mások.
- Ha az oktatásunk epochális, a távoktatás is legyen projekt-alapú.
- A projekt-feladatok (pl. könyvek kiolvasása, naplókészítés, versmásolás, mesefordítás, állattan-esszé, növénymegfigyelés, útiterv készítése, térképrajzolás, történelmi szövegeket feldolgozó kérdések válaszai, találóskérdések gyűjtése, formarajz-sorozat készítése, levélírás stb. lsd: MWSZ ötletfelülete) segítik az elmélyülést. Mellesleg nem kötnek a géphez és megkönnyítik a többgyerekes és „egy gépes” családok időbeosztását.
- Ha hetente, esetleg 2-3 hetente küldjük a feladatokat- méghozzá meghatározott napon, időpontban, a mi munkánknak is lesz ritmusa, ami jó szokássá válhat. (Mi is lelassíthatunk.)
- Sokan megjelöltek fix „ konzultációs” időket, mikor egyaránt elérhetők telefonon a diákok és a szülők számára is. Ez támogató, kapcsolaterősítő alkalom lehet.
- A szív és a kéz megszólítása érdekében a „ritmikus rész” lehet akár a házi munka, a kertészkedés, a hancúrozás, a társasozás, a nagymozgással járó családi program.
- Művészeti tevékenységek beilleszthetők a füzet ill. a naplóvezetés részeibe.
- Az agyagozáshoz, kézimunkához is adjunk ötleteket, de készíthetnek a gyerekek maguknak is valami fontos használati eszközt, mestermunkát*, aminek folyamatát dokumentálják.
- A szülőknek ajánlhatunk rítusainkból is. Hangozzék el a bizonyítványvers, lehet a napot egy s szülőkhöz is közelálló verssel, fohásszal kezdeni, mely kiemeli figyelmünket a hétköznapiból. Az estéket pedig egy visszatekintő beszélgetéssel, korosztályos mesével zárhatjuk.
- Engedjünk teret a szülők, diákok, kollegák visszajelzéseinek. A távolságban a közös keresés köt össze minket.
Ne felejtsük el, ez az út nem a valódi tanítás útja, csak „tanultatás”. Bánjunk vele átgondoltan és mértékkel!
Ezt kívánom mindenkinek társaim - Barabás Kata, Bognár Ágnes, G. Ekler Ágnes, Hamvas Emőke Kemecsi Ágnes, Kovács Nikoletta, Kulcsár Gábor, Mezei Kati, Bubu-Tímár Éva, Varga Szemes László, Tornai Tünde valamint Romek Dóri - segítségével:
Pintér Krisztina
Waldorf Pedagógiai Intézet
Göd, 2020. március 19.