Vatai Gábor: Táblarajzok

Példa-e a kép?

Az epochák megtervezésénél sokszor felmerül az a kérdés, hogy mi is legyen a fókuszban. Mit érdemes egy adott korszakkal kezdeni? Mit lehet jól szemléltetni? Hogyan lehet úgy bemutatni, feldolgozni, hogy aktuális legyen a mondandó? Amíg ez a kérdés nem tisztázott, nem érdemes továbblépni a tervezgetéssel.

A 10. osztályosok második epochája, amely az antik görög civilizációt mutatja be sok szempontból adja magát, hiszen a demokrácia és a különféle államvezetési modellek (türannisz, királyság, stb.) jó alapot adnak a közös munkának. Emellett azonban az utolsó két alkalommal folyamatosan felmerült az a kérdés, hogy kik is voltak ezek az emberek, akikről mi tanulunk. A rendszerek helyett igyekeztünk egyes egyéneket kiemelni, megragadni. A görög világ bővelkedik héroszokban mint Héraklész vagy Thészeusz, legendás harcosokban mint Akhilleusz vagy Hektór, híres hadvezérekben, mint Miltiadész vagy Leónidasz, nagy formátumú államférfiakban mint Szolón vagy Periklész. Amikor ezekről az emberekről esik szó, a legtöbbször felmerül a kérdés, hogy melyikük megítélése lehet pozitív vagy negatív. Miért? Ki lehet hős és ki a példakép? Ezekből a kérdésekből nagyon jó viták, beszélgetések kerekednek, amelyek jól megvilágítják azt, hogy bizonyos korok emberei a saját világukban és idejükben milyen megítélésnek örvendtek.

Mennyiben táplálkozhatunk ebből ma? Azt gondolom, hogy nagyon is sokféle módon. Egyrészt megpróbálhatunk megragadni értékeket, amelyeket magunkban vagy magunk körül látunk, esetleg keresünk. Emellett a tudatosságot és a kritikai érzéket is fejleszthetjük, hiszen fontos különbséget tenni a hősök és a példaképek, a mindennapi-nem mindennapi jelenségek, tettek között. Ezen túl megismerhetjük a saját tanítványainkat. Sokat megtudhatunk arról, hogy milyen motivációik vannak, mit szeretnének az őket körülvevő világtól és arról is, hogy mi mindent lehetnek képesek adni a világnak. Mindez persze akkor működik, ha mi is hajlandóak vagyunk adni magunkból, őszintén és hitelesen.

A táblarajzokon persze mindezt a gondolatmenetet nem lehet megjeleníteni, ugyanakkor a hősök oldaláról sok olyan elemet ki tudunk választani, amely gondolatébresztő lehet a fenti beszélgetésekhez. A hősiesség és a katonaélet megtestesítői a görög világban a spártaiak, akik emiatt jó alapanyagot képeznek a rajzokhoz. Ezen természetesen a képregényes háttérrel rendelkező 300 című film sokat segített, hiszen azóta (bármennyire is legyen történelmileg hiteltelen az ábrázolás) az internet tele van különféle spártai hoplitákat ábrázoló képekkel.

Az elkészítés előtt érdemes eldönteni, hogy egy kidolgozottabb, aprólékos ábrázolást kívánunk készíteni, vagy egy sematikusabb képet. A fentiek közül az "élethűbb" rajzzal egy színesebb alakkal kívántam hatást elérni, hiszen emberibb, megragadhatóbb.

A sematikus esetében csupán egy graffitihez hasonló formát használtam, amelyet jóval gyorsabban el lehetett készíteni. Ehhez két színt használtam, és itt úgy érzem, hogy a szén fénytelen feketéje kimondottan jó kontrasztot adott a világosbarnával.

Azt gondolom, hogy habár a beszélgetések enélkül is jók lehetnek, a rajzok kimondottan inspirálóak tudnak lenni egy-egy füzetmunkához. A sok kínálkozó lehetőség közül pedig nem nehéz kiválasztani a megfelelőt, és néhány órás munkával egészen jó hátteret adhatunk a három hetes epochánknak.