Vatai Gábor: Tiszta formák

Mit teszel akkor, ha az a téma, amivel foglalkoznod kell három hétben, tulajdonképp a történelem összes korszakát felöleli? Hogyan beszélsz úgy birodalmakról, hogy megragadod a sajátosságukat, de közben nem időzhetsz sokáig egyiknél sem, mert a cél nem a mélyfúrás, hanem a korszakokon átívelő folyamatok megismerése? A válasz egyszerű, habár kivitelezni korántsem az: válogatsz, súlyozol, majd legvégül rajzolsz. Üdvözöllek egy 12.-es epochán, amely valójában annyiféle, ahányan tanítják.

Mit érdemes kiemelni az emberiség kb 5000 éves történelméből? Hogyan tudod végigszántani ezt a mérhetetlen nagy témát úgy, hogy abból végül az az érzése legyen a diákoknak, hogy bizonyos mintázatok azért csak-csak felismerhetők benne?

12.-ben a történelem tanításának az a célja a waldorf iskolákban, hogy olyan átfogó képet adjanak az emberi civilizációról, amelyen keresztül képesek lehetünk bizonyos törvényszerűségek, lenyomatok észlelésére. Számomra mindez leginkább a XX. század első felében megjelenő Annales történeti iskola által képviselt irányzathoz áll a legközelebb. Itt nem annyira a politikatörténet pontos nyomon követése számít, hanem sokkal inkább olyan, korokon átívelő (pl.: társadalmi, gazdasági, stb.) folyamatok bemutatása, amelyek napjainkig éreztetik hatásukat. Ezt vannak, akik a nagyobb birodalmak felemelkedésén és társadalmi vagy kulturális sajátosságain keresztül igyekeznek szemléltetni, és eleinte én is ezt próbáltam megvalósítani. A probléma az volt, hogy nem igazán találtam rajta fogást. Olyan sok mindent akartam besűríteni 1-1 epochába, hogy végül nem lett semmilyen tényleges fókusza. Ezután azonban elgondolkodtam azon, hogy mit is lehetne mindebből kiemelni. Ekkor jutottam oda, hogy egyes államvezetési modellekre fogok koncentrálni, hiszen ezeket végig követve nagyszerű ív rajzolható a korai időktől egészen napjainkig.

Miután ez megfogalmazódott bennem, egyszerre volt könnyű és nehéz dolgom a táblarajzok kiválasztásában. A történelemből bármit választhatok témának, ám mégiscsak jó lenne, hogy ne csupán egy elemet ragadjak ki, hanem ezt az időbeli ívet is szemléltethessem. Ehhez először a fenti fogalom és évszám montázs készült el, amely habár nem figurális, mégis jól szemlélteti az epocha sajátosságát.

Ezután azonban szerettem volna valami művészibb megvalósítást. Amiben biztos voltam az az, hogy ezen az évfolyamon már nem valószínű, hogy az aprólékosságon lesz a hangsúly, hanem azon, hogy szemléletes és letisztult legyen az összeállítás. Tiszta formák kellenek! Ehhez hívtam segítségül a stenciles eljárással készült mintaképeket, amelyek híres történelmi személyeket ábrázolnak egyszerű, mégis jól felismerhető módon. Rajtuk keresztül pedig egy egész kor, egy egész civilizáció elevenedik meg.

A cél a letisztultság volt, és emiatt a háttérnek is csupán azt a szerepet szántam, hogy minél inkább kiemelje az egyes szereplőket. Ez a megjelenítés jól passzolt az epocha felépítéséhez is, hiszen a történelem folyamából mi is csupán kiemelünk egy-egy elemet (vezetési modellt). Ezeket megvizsgáljuk, majd visszaillesztve azt a kontextusába, megnézzük, hogy miben hozott újat, mi magyarázta a létrejöttét, mennyire volt képes reagálni a felmerülő változásokra és mennyire volt tartós a hatása. Mindez pedig felvet olyan kérdéseket, hogy: Jó-e minden esetben a demokrácia? Tud-e elfogadható lenni a diktatúra? Jó-e az ember? Mit hozunk magunkkal és mit ír ránk a társadalom? stb.

A 12.-eseket nagyon érdeklik ezek a kérdések, mert e témákat érintve valójában végig a jelenről beszélünk, ők pedig ebben élnek, ezt akarják megérteni. Véleményt formálnak a környezetükről és azokról, is akik kialakították. És nagyon kritikusak tudnak lenni...

Ha jól dolgoztunk, akkor az epocha végére napjaink állami berendezkedései nem csupán önálló szigetként álló képződmények lesznek. Látható lesz bennük, az emberiség törekvése a harmonikus együttélésre, és az is, hogy ezek nem végleges, korántsem kikristályosodott formák, csupán próbálkozások, amelyeken folyamatosan alakítani kell.