Nem is gondolnánk, hogy a növények gazdag szimbólumrendszerében mennyi növény kapcsolódik az evangéliumi hagyományhoz. Ezeknek az ültetése közben remek lehetőség nyílik megismertetni a gyerekeket nem csak az adott növény élettani hatásaival, de a hagyományban betöltött szerepével is.
Az árvacsalánfélék családjába tartozó örökzöld félcserje. Görcsoldó, gyulladáscsökkentő nyugtató, keringésjavító, immunrendszer erősítő, fájdalomcsillapító és gombaölő hatású.
Az ókori egyiptomiak hűsítő és gyógyító kenőcsöket készítettek belőle, melyeket a balzsamozási szertartásoknál is felhasználtak. Tutanhamon sírja feltárásakor, azaz 3000 év elteltével is erős levendulaillatot árasztott.
A legenda szerint Mária levendulás vízzel mosta a kis Jézus pólyáját. Talán éppen ez az oka annak, hogy a levendulát előszeretettel használták mosáshoz.
Az ajakosvirágúak családjába tartozó, régóta termesztett, illatos törpecserje. Mint gyógy- és fűszernövény a középkori kolostorok kertjeinek elmaradhatatlan növénye volt. A hajtásaiból kivont izsópolaj izzadásgátló, köhögéscsillapító, étvágyjavító, asztmás és hörghurutos bántalmakat szüntető.
Az Egyiptomból való kivonuláskor a zsidók izsópcsomóval kenték az áldozati bárány vérét az ajtófélfákra (Kivonulás könyve, 12,22). A tisztulási szertartásoknál meghintésre használták, pl. a megtisztult leprást és házát izsópcsomóból hintették meg vízzel. Ezért mondja a bűnbánati zsoltár is: „hints meg engem izsóppal, és megtisztulok” (50,9).
A megfeszített Krisztusnak izsópszálra csavart szivacsban nyújtották az ecetet (János evangéliuma, 19,29). A keresztény művészetben a sziklák között élő izsóp az alázat és a bűnbánat, a megtisztulással való kapcsolata alapján a megigazulás, a keresztség és az ártatlanság jelképe. A falból kinőtt izsóp, főként a Krisztus születése-képeken a megváltásra utal. 1120 körül a Liber floridusban a szeretet jelképe.
Az ajakosvirágúak családjába tartozik, szárazabb füves helyeken élő félcserje. A gyógyfüvek ismerői évszázadokon át alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint emésztés serkentésére és a bélférgek kiirtására.
Az egyik legősibb gyógynövény. A latin thymus szó valószínűleg a balzsamozó növényt jelentő óegyiptomi tham vagy thm szóból ered. Erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt az egyiptomiak ugyanis a halottak balzsamozásra használták olaját.
Az ókori Görögországban a kakukkfűtől illatozó embereket nagy megbecsülés övezte, ezért fürdés után a növényből készült kenőccsel dörzsölték be bőrüket. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte, háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok.
A legenda szerint más illatos füvekkel együtt Szűz Mária ágyául szolgált. Ezért az anyaság virágának is nevezték.
A középkorban a hölgyek egy szál kakukkfüvet adtak keresztes hadjáratba induló lovagjuknak, akik erejük jelképeként egész útjukon viselték azt.
Az árvacsalánfélék családjába tartozó örökzöld félcserje. A legenda szerint a növény nevének eredete Szűz Máriával hozható kapcsolatba. Azt mondják, a rozmaring virága eredetileg fehér volt, ám Mária, Jézus születése után Egyiptomba menekülvén, útközben megpihent, s kék köpenyét egy rozmaringbokorra terítette. Amikor felemelte a köpenyt, a virágok tiszteletük jeléül kékké váltak, s azóta is őrzik ezt a színt.
/Gyűjtötte: Köszler Zoltán/