Az evangélium jelképes növényei

Nem is gondolnánk, hogy a növények gazdag szimbólumrendszerében mennyi növény kapcsolódik az evangéliumi hagyományhoz. Ezeknek az ültetése közben remek lehetőség nyílik megismertetni a gyerekeket nem csak az adott növény élettani hatásaival, de a hagyományban betöltött szerepével is.

Levendula (Lavandula angustifolia)

Az árvacsalánfélék családjába tartozó örökzöld félcserje. Görcsoldó, gyulladáscsökkentő nyugtató, keringésjavító, immunrendszer erősítő, fájdalomcsillapító és gombaölő hatású.

Az ókori egyiptomiak hűsítő és gyógyító kenőcsöket készítettek belőle, melyeket a balzsamozási szertartásoknál is felhasználtak. Tutanhamon sírja feltárásakor, azaz 3000 év elteltével is erős levendulaillatot árasztott.

A legenda szerint Mária levendulás vízzel mosta a kis Jézus pólyáját. Talán éppen ez az oka annak, hogy a levendulát előszeretettel használták mosáshoz.

Izsóp (Hyssopus officinalis)

Az ajakosvirágúak családjába tartozó, régóta termesztett, illatos törpecserje. Mint gyógy- és fűszernövény a középkori kolostorok kertjeinek elmaradhatatlan növénye volt. A hajtásaiból kivont izsópolaj izzadásgátló, köhögéscsillapító, étvágyjavító, asztmás és hörghurutos bántalmakat szüntető.

Az Egyiptomból való kivonuláskor a zsidók izsópcsomóval kenték az áldozati bárány vérét az ajtófélfákra (Kivonulás könyve, 12,22). A tisztulási szertartásoknál meghintésre használták, pl. a megtisztult leprást és házát izsópcsomóból hintették meg vízzel. Ezért mondja a bűnbánati zsoltár is: „hints meg engem izsóppal, és megtisztulok” (50,9).

A megfeszített Krisztusnak izsópszálra csavart szivacsban nyújtották az ecetet (János evangéliuma, 19,29). A keresztény művészetben a sziklák között élő izsóp az alázat és a bűnbánat, a megtisztulással való kapcsolata alapján a megigazulás, a keresztség és az ártatlanság jelképe. A falból kinőtt izsóp, főként a Krisztus születése-képeken a megváltásra utal. 1120 körül a Liber floridusban a szeretet jelképe.

Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris)

Az ajakosvirágúak családjába tartozik, szárazabb füves helyeken élő félcserje. A gyógyfüvek ismerői évszázadokon át alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint emésztés serkentésére és a bélférgek kiirtására.

Az egyik legősibb gyógynövény. A latin thymus szó valószínűleg a balzsamozó növényt jelentő óegyiptomi tham vagy thm szóból ered. Erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt az egyiptomiak ugyanis a halottak balzsamozásra használták olaját.

Az ókori Görögországban a kakukkfűtől illatozó embereket nagy megbecsülés övezte, ezért fürdés után a növényből készült kenőccsel dörzsölték be bőrüket. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte, háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok.

A legenda szerint más illatos füvekkel együtt Szűz Mária ágyául szolgált. Ezért az anyaság virágának is nevezték.

A középkorban a hölgyek egy szál kakukkfüvet adtak keresztes hadjáratba induló lovagjuknak, akik erejük jelképeként egész útjukon viselték azt.

Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

Az árvacsalánfélék családjába tartozó örökzöld félcserje. A legenda szerint a növény nevének eredete Szűz Máriával hozható kapcsolatba. Azt mondják, a rozmaring virága eredetileg fehér volt, ám Mária, Jézus születése után Egyiptomba menekülvén, útközben megpihent, s kék köpenyét egy rozmaringbokorra terítette. Amikor felemelte a köpenyt, a virágok tiszteletük jeléül kékké váltak, s azóta is őrzik ezt a színt.

/Gyűjtötte: Köszler Zoltán/