November elején minden Waldorf-iskolában lázas készülődés kezdődik a karácsonyi ünnepkör sokféle eseményének megünneplése miatt. Mi is készülünk. Ezeknek az eseményeknek csúcspontja a karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási nap estéjén előadott Karácsonyi Játék.
Karácsony ünnepe
Azt is mondhatnánk: az Ige megtestesülésének ünnepe. Az előtte lévő négyhetes (régen: a Nagyböjthöz hasonlóan negyven napos) időszakban, az Adventben éppen erre a megtestesülésre készültünk, az Ige, a Szellem „hússá válásának”, inkarnációjának ünnepére.
A Karácsonyi Játék
Egy Pozsonyban született bécsi irodalomtudós, Karl Julius Schröer többek között azzal is foglalkozott, hogy összegyűjtse a Pozsony környéki falvakban, népi szájhagyományokban, illetve helyenként nyomtatott változatokban fennmaradt Karácsonyi Játékokat. Gyűjtése a szövegváltozatokat ölelte föl; bár a darabok egyes részleteit énekelve adták elő, az eredeti dallamok nem maradtak fenn. Az 1880-as években Schröer Rudolf Steinert is tanította. A közös munka során mély, bensőséges tanár-diák kapcsolat alakult ki közöttük. Schröer hívta fel Steiner figyelmét az Oberuferer (magyarul: főrévi) Karácsonyi Játékok szellemi kisugárzására. 1910-ben Berlinben meg is tartották az első, immár nem népi Karácsonyi Játékokat, később, mikor a Goetheanum Dornachban fölépült, Rudolf Steiner oda tette át a játékok gondozását. A Pásztorjátékot, (ld: Lk.1.-2,20) Magyarországon legelőször az első magyar (Kis-svábhegyi) Waldorf-iskolában adták elő az 1930-as években. Amikor a fasizmus erősödésével az iskolát bezárták, szünetelt a játékok előadása is. A háború után azonban az antropozófusok kis csoportja fölelevenítette ezt a hagyományt, és minden évben eljátszották: maguknak; a saját gyermekeiknek; – mindezt természetesen a legnagyobb titoktartás mellett. Egyre erősödött azonban az igény egy magyar fordítás iránt. Eőry Attila kapta a megbízást, hogy készítse el magyar nyelvű műfordítást. Megkezdődtek a magyar nyelvű előadások – egyelőre még magánházaknál – melyek közül a legelsőn, 1984-ben Török Sándor nézőként még részt tudott venni. (A korábbi években ő pásztort, vagy királyt játszott a darabban). 1989-től kezdve a solymári, később a pesthidegkúti Waldorf-iskolában már nyilvános előadást lehetett tartani minden évben. Az előadások tökéletesítése érdekében Éliás Ádámot felkérték arra, hogy írjon zenét a darabhoz. Első hallásra talán szokatlan, de rendkívül letisztult forma-és hangzásvilágú zenét komponált – 2006-ra már hangszeres változatot is készített az addig csak a’capella előadott műhöz.
Az előadás
A hagyományból tudjuk, hogy a Karácsonyi Játék szereplői már az őszi munkák befejezése után összegyűltek a faluban annál az idősebb embernél, aki a játékokat gondozta. Megfogadták, hogy az előadásig tisztán fognak élni, minden szöveget és éneket hamar és pontosan megtanulnak, a próbákon időben és minden alkalommal megjelennek. Ezekre a komoly fogadalmakra azért volt szükség, mert mindenki tudta, hogy itt nem akármiről, hanem valódi misztériumjátékról van szó. Ezt a komolyságot tükrözi az a mód is, ahogy az eredeti, Rudolf Steinertől ránk maradt leírások alapján Dornachban gondozzák a Karácsonyi Játékokat. Ebbe a szellemi áramlatba kapcsolódnak be a Waldorf-iskolák a maguk évenkénti előadásaival.
Ezeknek az előadásoknak a hangulatát lehetetlen akár szóban, akár írásban visszaadni. Egyszerre borzongató és felemelő arra gondolni, hogy az év egy bizonyos időszakában ugyanazok a szavak felhangzanak, ugyanazok a momentumok megtörténnek a világ összes Waldorf-iskolájában. Ez olyan szellemi egységet, kapcsolatot teremt, mint a Waldorf-iskolákban reggelente, a Nap járásával együtt tehát a Földön minden ponton máskor – így azt is mondhatnánk: egész nap – felhangzó fohász.