A Tanári Kollégium nevében szeretettel köszöntök mindenkit: kicsiket és nagyokat, szülőket, kollégákat.
Remélem, a nyár mindannyiunk számára pihenést, feltöltődést hozott, és így nyitott szívvel vághatunk neki a 2025/26-os tanévnek. A mai tanévnyitó keretében nemcsak az új tanév indulását ünnepeljük, hanem külön köszöntjük első osztályos kisdiákjainkat és családjaikat. Ez az alkalom azonban más szempontból is különleges: szegedi iskolánk fennállásának 25. évfordulóját ünnepeljük.
25 évvel ezelőtt 12 kis első osztályos gyermek lépett át a virágkapun., ez akkor hihetetlen csoda volt számunkra, hogy ez egyáltalán létrejöhetett. Előtte évekig hetente találkoztunk, összegyűltünk az alapító családok közül valamelyikünk lakásán, hogy a pedagógiai, szellemi, technikai alapokat, feltételeket megbeszéljük.
Ami közös volt bennünk, hogy éreztük, tudtuk, hogy gyermekeink jósággal, értéssel, nyitottsággal születtek e világra, és olyan közeget szerettünk volna számukra, ahol ezt gondozzák, védik, és a Ki vagy Te? -ki nem mondott kérdésével tekintenek rájuk majdani nevelőjeik,
Rengeteg kétely, akadály volt ezen a rögös, kacskaringós iskolaalapítási úton, folyamatos bíztatást adtunk egymásnak, bízva abban, hogy az, amit megálmodtunk, jó lesz majd a gyermekeinknek. Hisz a legdrágább kincsünknek egy olyan helyet, életteret kezdtünk létrehozni, amely teljesen ismeretlen volt számunkra is addig, így csak a bizalom maradt és a bátorság, hogy az idea és a valóság találkozni fog. Racionálisan megközelítve rengeteg ellenérv volt, hogyan lehet kigazdálkodni, honnan lesz épületünk, tanáraink, és sorolhatnám. Lehetetlennek tűnt a vállalkozás, ám a létesülés folyamatában hatalmas belső erő volt a közösség tagjaiban, a lelkesedés, tettvágy, bizalom hajtott előre bennünket, egyfajta folytonos jövő felé orientáltság, és az iskola alapítása után még évekig.. Az akkoriban kezdő osztályok gyermekei ezt a teremtő folyamatot mellettünk átélték, és olyan formán vitték magukkal, hogy szinte nincs lehetetlen, és érdemes tenni azért, amit értékesnek hiszünk.
Szerencsére e lelkesedés fáklyájának tüze, amelynek az elején nagyon erősen kellett lobogni, mindig továbbadódott, és vitték és most is tartják kollégák, szülők, és nő, fejlődik az iskola , a közösség.
Akkor 25 éve álmodni sem mertük volna, hogy közel 300 diák áll ma itt a családjával, és egy erős, gimnáziummal bővült iskolává növi ki magát a kicsiny kezdeményezés.
Hatalmas mérföldkő volt a gimnázium elindulása is.
Amit szeretnénk közösen veletek, ünnepelni, hogy az elmúlt évtizedek alatt ebben a közösségben felnőtt diákoknak, kollégáknak, szülőknek mit adott ez az életszakasz? Természetesen mindenki mást kapott, de néhány vonást most kiemelnék:
Azt, hogy vannak igazi, élő közösségek, amelyben az egyén és közösség önreflektíven működhet, és folyamatosan együttműködve dolgozhat egy-egy célért, amelynek van értelme.
Kedvet és kitartást az alkotáshoz, teremtéshez, és azt a hitet, hogy Isten képmására vagyunk teremtve, ami azt jelenti, hogy teremtésre vagyunk meghívva.
Merhetünk ismeretlen dolgokban kezdeményezők lenni, ha értéket és értelmet látunk benne.
Ha összeszámolnánk, hogy hányan is kapcsolódtak az elmúlt évtizedekben az iskolánkhoz, és ezáltal ehhez az impulzushoz: kb 800 diák, több ezer hozzátartozó, kolléga.
Most nem csak 15-20 lelkes család vagyunk akik ebben az értékrendben és szellemiségben szeretné, hogy gyermekeink felnőtté váljanak, hanem több ezer fős közösséget alkotunk. Nem vagyunk egyedül. Ez hatalmas erőt hordoz, és egyfajta törzsi, összetartozás-élményt. Több ezernyi láthatatlan szál köteléke az itt megforduló emberek között.
Volt, aki közülünk ezt egy egyre növekvő, életet hordozó fákhoz hasonlította, melyek gyökereikkel és a gombafonalak segítségével milliónyi kapcsolódásban vannak a talajban, és biztosítják az élő táptalajt a felnövekvő, rügyező csemetéknek.
Azt is láthatjuk, hogy gyermekeinknek lehet gyermekkoruk.
Ebben a szellemiségben nevelődő gyerekeket a különböző életkorukban közel vihetjük a következő ideához:
A világ jó, érdemes leutánozni.
A világ szép, érdemes megismerni.
A világ igaz, érdemes érte tenni.
És ezek belső erőforrásként működhetnek tovább bennük, és bennünk is.
Sokaknak a volt diákok, szülők közül fontos maradt ez az atmoszféra és maga a közösség, így visszatérnek sokan vendégként az ünnepekre, pl spiráljárásra.
A jövőbe ívelést is fontos megemlíteni:
Ebben az intézményben végzett diákok közül többen folytatják ezt az utat azáltal, hogy waldorf tanár vagy óvodapedagógus képzésre járnak. Most fognak végezni hárman az euritmiatanár képzésen És ahogy telnek az évtizedek, többünknek már unokája jár waldorf intézménybe.
Steiner társadalmi impulzusként és kísérletként alapította az első waldorf iskolát. Az volt a jövőbe vetett hite, hogy egy ilyen szellemiségben felnövekvő generációk a megismerés valódi igényét fogják hordozni, és a társadalomban ezek az impulzusok, értékek csíráznak, hatnak tovább.